Védekezés, vagy kapcsolódás?- Amikor az önvédelmünk választ el saját magunktól és másoktól

A félelem az időben ugrál, a szeretet csak a jelenben tud megjelenni.

A félelem a múltból és a jövőből táplálkozik, amikor szeretet érzésében vagyunk, az csak az itt és mostban valósulhat meg.
Ez nem valami spirituális közhely, a modern pszichológia, a keleti filozófiák és az idegtudomány is megerősíti: a jelenlét kulcsa a szívhez való kapcsolódásban rejlik.

Szeretet, vagy félelem – két alapállapot

A legtöbb belső folyamatunk mögött két alapminőség húzódik meg: a szeretet és a félelem. Nem mint érzelmek, hanem mint belső működésmódok:

• A szeretethez tartozik az elfogadás, nyitottság, együttérzés, kíváncsiság.

• A félelemhez pedig a kontroll, a visszahúzódás, a túlélés.

Az idegrendszerünk szempontjából ez a két állapot nagyon különböző. A félelem hatására az amygdala, vagyis az agy „riasztórendszere” lép működésbe, ami beindítja a harcolj–menekülj–lefagyj reakciót. Ilyenkor a testünk feszül, a légzés felgyorsul, a gondolataink szűkülnek. Az idegrendszer vészhelyzetként értelmezi a helyzetet – még akkor is, ha épp csak egy kényelmetlen e-mailről vagy nehéz beszélgetésről van szó.

A félelem hol a múltból, hol a jövőből táplálkozik

A félelem, a múltból hoz emlékeket, sérüléseket, amelyekre építve próbálja megjósolni a jövőt. Ezt hívjuk énvédelmi működésnek: az agyunk azt hiszi, hogy még mindig abban a helyzetben vagyunk, ahol egyszer veszélyben voltunk – és újra aktiválja ugyanazokat a reakciókat.

Carl Jung így fogalmazott: „Amit nem hozunk tudatos szintre, azt sorsnak fogjuk nevezni.” Ha nem vagyunk tudatosak arra, hogy mikor működünk félelemből, akkor ezek a minták veszik át az irányítást.

A szeretet csak a jelenben tud létezni

Ezzel szemben a szeretet állapota nem ugrál. Nem vetít a jövőbe, nem rágódik a múlton. A szeretet a jelen pillanatra reagál, nem az emlékekre. A test megnyugszik, az idegrendszer paraszimpatikus módba kapcsol, az agyban aktiválódik a prefrontális kéreg, amely a döntésekért, empátiáért, kreativitásért felelős.

A taoista és buddhista hagyományok is úgy tartják: csak a jelen pillanatban található az igazság, az élet, és minden gyógyulás forrása. A szívcsakra a nyitottság, kapcsolódás és együttérzés energiaközpontja – nem véletlen, hogy a szívvel való kapcsolódás mindig visszavezet a jelenbe.

Hogyan térhetünk vissza a szívünkhöz?

Ez nem mindig egyszerű, hiszen a félelem gyakran észrevétlenül veszi át a vezetést. De az első lépés mindig a tudatosítás.

Gyakorlat:

Az alábbi gyakorlat segíthet visszakapcsolódni a jelenbe, amikor erős félelemérzet, szorongás tör ránk. Érdemes akár lefekvés előtt, vagy felkelés után ezzel a gyakorlattal zárni, vagy indítani a napot.

1. Csukd be a szemed és tedd a kezed a szívedre. Ez az apró mozdulat – kezed a szíveden – segít aktiválni a test emlékezetét, és újra kapcsolódni ahhoz a részhez benned, amely már tudja az utat.

2. Vegyél három mély lélegzetet és az alábbi szavakat sorold gondolataidban először egymás után, majd a második körnél egészítsd ki, ami aznap megfogalmazódik benned.

- ELFOGADOM azt, hogy.....
- SZERETEM azt, hogy......
- HÁLÁS VAGYOK azért, mert
- BÍZOM.....
- ENGEDEM azt, hogy.....

3. Ismételd meg még egyszer magadban.

Zárógondolat

Nem tudjuk elkerülni a félelmet – de nem is kell, mert megvan annak is a funkciója. Nem az a cél, hogy mindig a szeretetben legyünk, hanem az, hogy tudjuk, mikor nem ott vagyunk. Minden pillanatban választhatunk: visszazuhanunk a múltba, vagy visszatérünk a szívünkhöz és a jelenhez.

A szív nem siet, nem ítél, nem kontrollál. Csak emlékeztet arra, hogy itt vagyunk. Élünk. Kapcsolódunk. És ez éppen elég.