AZ ÉLET KÖRFORGÁSA-minden elmúlásban ott a kezdet lehetősége.

Ma van a halottak napja és ezen a napon születtem. Sokan vagyunk így, akik ebben a kettősségben érkeztek erre a világra. Számomra van ennek egy nagyon mély üzenete: a létezés körforgása, minden elmúlás magában hordozza az újrakezdés lehetőségét is.

A felmenőink történetei, kimondatlan vágyai és el nem siratott fájdalmai bennünk folytatódnak. Amit ők nem tudtak befejezni, gyakran mi visszük tovább szeretetből, vagy épp tudattalan hűségből. Ez a transzgenerációs örökség, egy láthatatlan szál, amely összeköt múltat, jelent és jövőt.

A pszichológia azt tanítja, hogy a tudattalan ismétel mindaddig, amíg a kimondatlan traumák, félbehagyott sorsok, a generációkon átívelő minták ott húzódnak a tudattalan rétegeiben. Az életünk egy folyamatos integrációs folyamat, amit felismerünk, átélünk, nevén nevezünk, az átalakul és amikor a múlt mintái felismerésre kerülnek, akkor kezdődik a valódi gyógyulás és a szabadság.

Ma, a halottak napján, amikor a világ az emlékezésbe fordul, én az életre is gondolok. A gyász mélyén ott a hála mindazok iránt, akik lehetővé tették, hogy ma itt legyünk. Azokban a korszakokban a túlélés gyakran azt jelentette, hogy hallgatni kellett, hogy a fájdalmat el kellett nyomni, hogy az érzelmeket háttérbe kellett szorítani.

Ma már más időket élünk. Több lehetőségünk van ránézni minderre: megérteni, felhozni, és átírni azt, ami bennünk tovább él. Azzal tudunk nekik a legtöbbet adni, ha merünk foglalkozni a saját történetünkkel, ha felhozzuk a tudattalan mélyéről mindazt, ami gyógyulni vágyik, ha emlékezünk és merünk szembenézni a mélységekkel értük, magunkért és a következő generációkért.

Az élet körforgása nem áll meg a halottak napján sem. Minden gyertyalángban ott pislákol a születés fénye, minden elmúlásban ott rejlik egy új élet kezdete.