Én is számítok- figyelj arra, ami benned él!

A szüleid megtették, ami tőlük telt és mégis van benned egy rész, amely magára maradt.

Nem kell kiabálás vagy fizikai bántás ahhoz, hogy lelked mélyén fájdalom maradjon. Elég, ha érzelmileg nem voltak elérhetők, ha egyedül maradtál a nehéz érzésekkel, és megtanultad figyelni mások hangulatát, mielőtt a sajátodat érezted volna. Megtanultad, hogy a szeretetért alkalmazkodni kell, és közben észrevétlenül elhagytad önmagad.

Az igazi határok nem arról szólnak, hogy kizársz embereket az életedből, hanem arról, hogy többé nem hagyod el önmagad azért, hogy mások kényelmesen érezzék magukat.

Sokunknak ezt soha nem tanították meg. Azt tanultuk, hogy a szeretet egyenlő azzal, hogy összehúzzuk magunkat,
hogy a valahová tartozás teljesítményt jelent, és hogy a béke fenntartása fontosabb, mint önmagunk megőrzése.

Egy valódi kapcsolódásban a határok tisztelete természetes, ahol jelen van az az érzés: én is számitok itt.

A tested emlékszik, és hordozza a múltat. A mellkasod szorítása, a kimondatlan érzések és feszültségek, a visszatartott könnyek, mind történeteket hordoznak, evek meg nem élt gyásza keresi a kiutat.

A gyógyulás ott kezdődik, amikor abbahagyod a menekülést attól, amit érzel. Az idegrendszer nem a logikát keresi. Az érzeteken, a lélegzeten és a kapcsolódáson keresztül talál vissza önmagához, apró, biztonságos pillanatokban, amikor már nem fordulsz el önmagadtól.

Sírd ki! Rázd le! Lélegezd át!

És valahol itt történik a változás. Amikor már nem futsz, nem bizonyítasz, nem próbálod kiérdemelni a szeretetet, hanem visszatérsz önmagadhoz.

Ha valami megszólalt benned olvasás közben, lehet, hogy nem válaszokra van szükséged, csak egy térre, ahol végre figyelhetsz arra, ami benned él.

#önismeret, #önelfogadás, #önszeretet, #belsőmunka, #gyógyulás,#mentálisjóllét, #határok, #egészségeskapcsolatok. #érzelmiintelligencia, #kapcsolódás

Fotó: Patrik Schnedier- Unplush.com